Carlos Luis Zafón: a Szél árnyékaMi, akik a FINOmÁNIA blogot szerkesztjük, olyan nagyon szerencsések vagyunk, hogy mindennapjainkat egy élő (inkább organikusan burjánzó) könyvgyűjtemény között pergetjük le. Az olvasás élmény új aspektusa merült fel bennünk, amikor ez a blog megszületett. Barátaink, akik szintén könyv- és gasztro -rajongók azt javasolták, hogy ha már úgyis oszlopokban áll éttermünkben a kiolvasásra váró, ill. már befejezett olvasmányok sora bátran indítsunk el egy újfajta élménybeszámolót is.
Így született meg e rovat „Mit együnk a kedvenc olvasmányunkhoz?” címmel, és reméljük, hogy sokakban elindítja a vezérhangyát, és megosztjátok velünk élményeiteket! Akkor üljünk most asztalhoz!
Bár a Szél Árnyéka olyan izgalmas könyv volt, hogy nem nagyon jutott idő közben az evésre, de 3 nap alatt éjszakába nyúlóan olvastam ezért mindenképpen kellett valamit bevinni a szervezetembe, hogy életben maradjak.
Őszintén szólva, az utolsó oldalakon már annyira rettegtem a gonosznak ábrázolt torzszülöttől, hogy gombóccal a torkomban lapoztam, és imádkoztam, hogy minél hamarabb véget érjen a történet. Happy endingre persze nem számítottam, de legalább nem is kellett csalódnom.
Olvasás közben valahogy nem volt kedvem nagyon hosszan az ebédlőben üldögélni. Mindig a kanapé vonzott, ahol egy könnyű takaróba bújva peregtek le a szemem előtt az események. Ebből kifolyólag ehhez a könyvhöz semmi esetre sem javasolnék egy mívesen megtervezett és előállított ételsort. Itt gyors és ütős megoldás kell, amely egyben beleillik a romantikával átitatott katalán sokszor durva életérzésbe.
Mit ennék, ha újraolvasnám a regényt?
Én a legegyszerűbb megoldást választanám. Olyan ételt, aminek elkészítése kevés időt vesz el az olvasástól, és úgy is tudjuk fogyasztani, hogy közben a szemünk a sorokat pásztázza…és… nem esszük le magunkat! (Nem utolsó szempont!)
Ehhez szerintem remek lenne az extra szűz olíva olajjal meglocsolt kézműves kenyér (barras - gyakorlatilag francia baguette), amelyre jamón ibericót (vagy pata negra, magyarul érlelt füstölt sonka- szigorúan hajszál vékonyra vágva), a semi curado sajtot (közepesen puha kecske-, tehén- vagy birkatejből készült, 15-60 nap közötti érlelési idővel –NAGYON FINCSI), friss paradicsomot és ropogós salátalevelet tennék.
Olvasás közben persze az elmaradhatatlan fűszeres olajban érlelt, fokhagymával töltött óriás oliva bogyókat dobálnám a számba.
Eközben arra kérném valamelyik hozzátartozómat, hogy amíg én olvasok, legyen szíves és tanuljon meg igazi, tömény és remegős Crema Catalana-ját készíteni. És nem sértődnék meg, ha a maradék krémet akár karamell páncél nélkül i, de odakészítené nekem a hűtőbe, mert a rémregény hajnalig tartó olvasása igencsak leviszi a vércukor szintet.
Még mielőtt bárki nekem esne, hogy ez nem nagy kunszt. Kérlek, olvassátok el a könyvet és küldjetek nekem király tapas ötleteket! J
Így született meg e rovat „Mit együnk a kedvenc olvasmányunkhoz?” címmel, és reméljük, hogy sokakban elindítja a vezérhangyát, és megosztjátok velünk élményeiteket! Akkor üljünk most asztalhoz!
Bár a Szél Árnyéka olyan izgalmas könyv volt, hogy nem nagyon jutott idő közben az evésre, de 3 nap alatt éjszakába nyúlóan olvastam ezért mindenképpen kellett valamit bevinni a szervezetembe, hogy életben maradjak.
Őszintén szólva, az utolsó oldalakon már annyira rettegtem a gonosznak ábrázolt torzszülöttől, hogy gombóccal a torkomban lapoztam, és imádkoztam, hogy minél hamarabb véget érjen a történet. Happy endingre persze nem számítottam, de legalább nem is kellett csalódnom.
Olvasás közben valahogy nem volt kedvem nagyon hosszan az ebédlőben üldögélni. Mindig a kanapé vonzott, ahol egy könnyű takaróba bújva peregtek le a szemem előtt az események. Ebből kifolyólag ehhez a könyvhöz semmi esetre sem javasolnék egy mívesen megtervezett és előállított ételsort. Itt gyors és ütős megoldás kell, amely egyben beleillik a romantikával átitatott katalán sokszor durva életérzésbe.
Mit ennék, ha újraolvasnám a regényt?
Én a legegyszerűbb megoldást választanám. Olyan ételt, aminek elkészítése kevés időt vesz el az olvasástól, és úgy is tudjuk fogyasztani, hogy közben a szemünk a sorokat pásztázza…és… nem esszük le magunkat! (Nem utolsó szempont!)
Ehhez szerintem remek lenne az extra szűz olíva olajjal meglocsolt kézműves kenyér (barras - gyakorlatilag francia baguette), amelyre jamón ibericót (vagy pata negra, magyarul érlelt füstölt sonka- szigorúan hajszál vékonyra vágva), a semi curado sajtot (közepesen puha kecske-, tehén- vagy birkatejből készült, 15-60 nap közötti érlelési idővel –NAGYON FINCSI), friss paradicsomot és ropogós salátalevelet tennék.
Olvasás közben persze az elmaradhatatlan fűszeres olajban érlelt, fokhagymával töltött óriás oliva bogyókat dobálnám a számba.
Eközben arra kérném valamelyik hozzátartozómat, hogy amíg én olvasok, legyen szíves és tanuljon meg igazi, tömény és remegős Crema Catalana-ját készíteni. És nem sértődnék meg, ha a maradék krémet akár karamell páncél nélkül i, de odakészítené nekem a hűtőbe, mert a rémregény hajnalig tartó olvasása igencsak leviszi a vércukor szintet.
Még mielőtt bárki nekem esne, hogy ez nem nagy kunszt. Kérlek, olvassátok el a könyvet és küldjetek nekem király tapas ötleteket! J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése