Találkozik 2 vadidegen egy ismeretlen helyen (na jó, eláruljuk: egy jól felszerelt kerti nyári konyhában fehérsipkás, kockás nadrágos séf társaságában), 30 másodpercig méregetik egymást, majd e három ember 5 perc múlva régi ismerősként beszélget a spárgafőzés helyes módjáról, a bodzavirág sütés gyönyörűségeiről, és egymás szavába vágva adják a tippet, hogy hol lehet a legfrissebb kecsketejet kapni a városban? Mi ez ha nem FINOmÁNIA?Azt látjuk, hogy minden normális embernek körülöttünk van valamilyen mániája, ami megkülönbözteti a többi normális embertől. És azt is látjuk, hogy a „gasztro őrültek” kicsit többen vannak, mint az összes többi őrült, … de sokkal szórakoztatóbbak is. Mert mi lehet jobb, mint megosztani azt az élményt, amikor a hideg kiráz és rögtön utána forróság önt el, majd mennyei béke árad szét bennünk a legfinomabb falat után?
Azt szeretnénk, ha sok ilyen megosztani való mennyei pillanatban lenne részünk. Sok mosolygó arcot és elrévült tekintetet szeretnénk a konyhánkban látni.
És szeretnénk megosztani az élményt, amikor reccsen a tövéről frissen leszedett saláta, amikor piroslik a körmünk alatt az eper szüret idején, amikor nyújtózkodunk, hogy elérjük az almafán a legmosolygósabb almát (ami persze mindig a legfelső ágon ül), amikor viccesen mekeg a kis gida, amíg kecske-mama tejet ad az esti fejésnél.
És szeretnénk, ha sokan hallhatnák Kosztolányi kertész bácsi bölcs kiskerti tanácsait, és sokan beleszagolhatnának a kerti kemencébe, ahol parázson sül a kézműves kenyér.
És azt szeretnénk, ha az esti szúnyoginvázió ellenére mindig lenne valaki, aki kiül velünk egy üveg szép bor társaságában a csillagokat bámulni, és a szánkban maradt aznapi ízeket és az orrunkban ragadt illatokat, és az ujjainkban érzett bizsergés dicsérni.
Nem szeretnénk sokat. De ezt az élmény nagyon szeretnénk!
Azt szeretnénk, ha sok ilyen megosztani való mennyei pillanatban lenne részünk. Sok mosolygó arcot és elrévült tekintetet szeretnénk a konyhánkban látni.
És szeretnénk megosztani az élményt, amikor reccsen a tövéről frissen leszedett saláta, amikor piroslik a körmünk alatt az eper szüret idején, amikor nyújtózkodunk, hogy elérjük az almafán a legmosolygósabb almát (ami persze mindig a legfelső ágon ül), amikor viccesen mekeg a kis gida, amíg kecske-mama tejet ad az esti fejésnél.
És szeretnénk, ha sokan hallhatnák Kosztolányi kertész bácsi bölcs kiskerti tanácsait, és sokan beleszagolhatnának a kerti kemencébe, ahol parázson sül a kézműves kenyér.
És azt szeretnénk, ha az esti szúnyoginvázió ellenére mindig lenne valaki, aki kiül velünk egy üveg szép bor társaságában a csillagokat bámulni, és a szánkban maradt aznapi ízeket és az orrunkban ragadt illatokat, és az ujjainkban érzett bizsergés dicsérni.
Nem szeretnénk sokat. De ezt az élmény nagyon szeretnénk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése