Joanne Harris néhány éve bombaként robbant be a magyar könyvpiacra. Persze ehhez kellett Johnny Depp sármja és az édesen elbűvölő Juliette Binoche, a Csokoládé két sztárja; kellett a jól megkomponált film, meg persze Harris. Az, ahogy ír és amiről ír.A könyvei mindig magukban hordozzák azt a talányt, amitől minden olvasó személyesnek érzi a történetet. A hősök önmaguk útjait járják, a környezetükön keresik saját lenyomatukat, az ételeikben, italaikban a gyökereiket. Épp ezért a sokszor meglepő fordulatokban és lélekgyönyörködtető leírásokban gazdag történetekben sok tájjellegű recept halmozódik fel. Ami persze nem véletlen. Harris angol és francia gyökerei, az anyaországokban székelő nagymamák tudása mind-mind felszínre tör a regényekben. Ha a könyvei nem lennének olyan izgalmasak, hogy muszáj egy szuszra kiolvasni őket, akkor az ember egy-egy plasztikusabb leírás után szíve szerint futna a piacra és rögvest neki is állna elkészíteni az adott ételt.
Az írónőben tomboló receptek azonban egy idő után megelégelték, hogy másodhegedűsként a történet mögött kénytelenek élni, így jogos és bölcs kérésük volt, hogy önállóan is megjelenhessenek. Az első, Francia konyha című kötetnek akkora sikere lett világszerte, hogy hamarosan követte őt a második, szintén a francia gasztronómiát taglaló szakácskönyv, a Francia piac.
A szakácskönyvet azért ne vegyük szó szerint. Ahogy a receptek átsejlettek a regényeken, úgy türemkednek elő apróbb, finom rajzolatú, múlt idéző történetek, hogy még hangulatosabbá tegyék a recepteket s még jobban magukkal ragadják az olvasót.
Ajánlom mindazoknak, akik olvasták az írónő regényeit, vagy csupán rajonganak a vidéki Franciaország gazdag gasztronómiai örökségéért és szeretnének könnyedén elkészíteni néhány jellegzetes vagy kevésbé ismert, de garantáltan finom ételt.
Mirelle
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése