Pánik-piknik Nomád-Klári néni módra

Szóval, az úgy kezdődött, hogy a Nomád Hotel Balogh Bariját 3 éve ismertük meg. Sima vendégként indult: egy Valentin napi programra jelentkeztek be, természetesen az utolsó pillanatban, az egyetlen szabad földszinti szobát tudtuk már csak adni nekik. Minden vendég időben megérkezett, és este 6 körül már vacsoráztak is a szerelmes párok, kivéve (nem kérdés kiket) Bariékat, akik még meg sem érkeztek. Aki már ismer minket, tudja, hogy a Rosinantéba nem könnyű kijutni tömegközlekedéssel, de a mi párosunk egyértelmű, hogy ezt a megoldást választotta. Le is késték az utolsó kishajót Szentendréről. A vacsora felénél jön a telefon, hogy bocsi-bocsi, de lekéstük a kompot, mi a teendő? Eszterrel kocsiba vágtuk magunkat, és irány (a szegény, szerencsétlen vendégért) Szentendre. Hazafelé 1 perc alatt óriás barátság vette kezdetét, kiderült, hogy szállodások, hogy ők is családi vállalkozásban dolgoznak, és, hogy állati jó fejek.

Folytatás: jó néhány hónap múlva megalakul a Stílusos Vidéki Szállodák Szövetsége, melynek alapítóiként konkurenciaharcot félretéve úgy döntünk, hogy kedvenc törzsvendégeinknek nemcsak magunkat ajánljuk, hanem egymást, és még 6 másik szállodácskát az Őrségtől Noszvajig.

Pánik-piknik: hétfőre tettük idei második (legyünk nagyképűek) közgyűlésünket, és helyszínként a Nomád Hotelt választottuk, Bariék "otthonát".

Mivel augusztusban szerencsére jó sok a vendég minden házban, sajnos nem tudta mindenki képviseltetni magát, így "csak" 6-an érkeztünk. Klári néni a Nomád főszakácsa, édesanyja, házi tündére, és a legklasszabb mély-hangú hölgy, akit ismerek, vacsorával készült volna, ami náluk terülj-terülj asztalkámat jelent ezerféle mindennel. A program viszont szélsebesen változott, hiszen nem hagyhattuk ki kedvenc borászunk pincéjének meglátogatását. Az okos Mamma, viszont jól tudta, ha mi egyszer délután elmegyünk, tuti fix, hogy csak késő este keveredünk vissza a Nomádba. Így ripsz-ropsz pánikszerűen összepakolta, kisütötte, megfőzte, betekerte az esti menüt és vihettük is magunkkal a Bolyki-piknikre.

Mik voltak a kosarunkban? Sonkás és virslis hasé (ami kb. egy perc alatt tűnt el), almával sült kacsa káposztás rétessel és bulgurral, porhanyós csirkecomb gombás rétessel, és a csodálatos sajttorta. Mindent szerettünk, mindent megettünk, mint rendes, jó vendégek.

Receptet is írnék, de Klári néni a hozzávalók mennyiségével olyan szabadon bánik, hogy az ízlés szerint, a néhány darab, meg amennyit felvesz a leggyakoribb mennyiségi jelzője.

Úgyhogy én a káposztás és gombás rétest írom le:

A káposztást nagyon egyszerű elkészíteni, olyan, mintha párolt káposztát készítenénk, karamellizáljuk a cukrot, aztán rádobjuk a köménymagot, majd a káposztát, só, bors, kavargatjuk, (ha úgy érzed, tehetsz hozzá egy kis vizet) és ha már puha, zsiradékkal megkent réteslapra tesszük, feltekerjük, tojással megkenjük, sütőbe dobjuk.

A gombásnál, a hagymán megpirítjuk a gombát, zsemlét langyos vízbe áztatunk, aztán kinyomkodjuk, hozzá a gombához, tojás, szerecsendió, só, bors, petrezselyemzöld, aki akar tehet bele sonkát is, és ez lesz a rétes tölteléke.

Az este szuper volt, a barátokkal, Zsuzsival, Győzővel, Bogival, a nomádosokkal nagyon jót beszélgettünk, tanultunk, nevettünk, és kicsit szomorkodtunk is.

Még nincs vége a nyárnak, sőt itt a hétvége, tehát pánik-piknikre fel, irány a zöld erdő és mező, ragadjatok kosarat és élvezzétek a napsütést bárhol is legyetek az országban!

Anikó