Ócska kis szójáték, tudom. De nem lehetett kihagyni.
A múlt heti FINOmÁNIÁs hétvégénk a tapasok bűvkörében telt. A vendégváró falatokra érkező lánycsapatok és egyéni versenyzők nagyon jól teljesítették a monstre szombati napot, és felüdülve görgették, kényeztették, töltötték, formázták, kenték a vasárnap délelőtti kenyereket.
A tapasokról tudjuk, hogy piciny falatnyi étvágygerjesztők, esetleg sör- vagy borkorcsolyák. Ám azzal nem biztos, hogy mindenki tisztában van, hogy ha nem két szelet sonkát kívánunk egy cseppnyi tálban asztalra tenni, akkor bizony szembe kell nézni vele, hogy tapast készíteni időigényes. Tízfélét pedig végképp az. Így aztán szombaton alaposan megizzasztottuk a társaságot, de volt miért, mert cserébe vacsorára apró ékszerek kerültek tányérra.
Készült fűszeres marhahússal töltött marinált paprika, volt sült hagymával és szalonnával töltött zsemle, lencsével töltött sonka és még néhány apróság.
Desszert fronton is a tapas vonalat tartottuk szem előtt, így a kistányéron is több résztvevő kellette magát. A csokoládéval töltött vajastészta birspürével egészült ki, készült gyümölcsös empanadas és egy halvány mogyorós ostya, amihez Baileys-habot álmodott a séf.
Vasárnap kenyérgyúrással melegítettünk, majd mire kisebb izomláznyit játszottunk a kenyerekkel, nekiveselkedtünk az ebédhez tervezett vaníliás salzburgi galuskának. A galuska a korábbi összeállításokban is jól muzsikált. Levesbetétnek is kedveljük, zöldséges szószban is szerethető, julienne-re vágott krumplival is remek, és vaníliásan is nagyon klassz.
Szóval tartalmas, izgalmas és munkás hétvégét tudhatunk magunk mögött. Sok szereplővel, lelkes séfpalántákkal és sok izgalmas recepttel (amiket majd apránként közre is adunk, jó szokásunkhoz híven).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése