Tapasok, kóstolók a FINOmÁNIÁN

A mottónk lehetne: Tessék kóstolgatni!

Imádom az előételeket. Ha nagy ritkán svéd asztalos vacsorán vehetek részt, én már az előételekkel jól lakom, a komolyabb főételekig már el sem jutok. Ezért is neveztem be a tapasokkal tapasztott (bocsánat a rossz szóviccért ) hétvégére. Nem csalódtam, valójában végigkóstoltam az egész menüsort. (Már a készítésük alatt is .)

A bejelentkezéskor Anikó rögtön „megnyugtatott”: kemény munkára készüljek. Azt hittem viccel, és nem!

Végignézve a menüt, arra gondoltam, hogy most a főpróba következik, a karácsonyi nagy főzés előtt. A menüben több olyan étel is szerepelt, amelyet bátran el tudok képzelni az ünnepi asztalon. Ráadásul, amikor „kis” családomat vendégül látom, hasonló mennyiségű étel készül.

A kezdeti lámpalázamat egy kis tésztagyúrással/dagasztással vezethettem le. Varázslatos viszony fűz a tésztákhoz, szerintem a tésztakészítésben benne van a gondoskodás, az anyaság, a nőiesség, a szeretet, minden, ami egy anyát, egy háziasszonyt jellemezhet.

A sült hagymával és szalonnával töltött mini zsemle tésztáját készítettük el elsőként.

Zsolt a séfünk (akit már nem kell bemutatni a rendszeres olvasóknak) elmondta, hogy a tészta arányaira azért kell nagyon vigyázni, mert ha összeállítás után még adunk hozzá folyadékot, vagy lisztet, akkor ragadni fog. Hoppá, rögtön új dolgot hallottam! Rendszeresen sütök kenyeret/édességeket, de ezt nem tudtam!

A tésztácskák formázásánál is tanultunk újat. Külső tenyér éllel kellett megformázni a zsemlécskéket. No, ezt még gyakorolnom kell itthon. 

Fűszeres darált hússal töltött marinált paprika következett.

Salátaecetet (ecet, cukor, só bors, pici citromlé) készítettünk, amit felforraltunk. Ebbe dobtuk bele a paprikákat, kb. 2 percre. A darált hús már nyersen oly ínycsiklandó volt, hogy alig vártuk, hogy megkóstolhassuk. Ahogy sercegett a nagy tepsiben, egyre többen gyűltünk a serpenyő köré, és Zsolt bíztatására csipegetni kezdtünk.

Egyikünk szerint több só kellett bele, én a gyömbérre szavaztam, de a koriander erőteljes íze megosztotta a társaságot. Végül, a határozottabbak szórtak bele még ezt-azt. Dániel az egyetlen férfiversenyző a csapatban szorgalmasan kevergette és kóstolgatta.

A végeredmény nagyon finom lett, a fűszeres hús az enyhe, lágy húsú paprikával hihetetlen kellemes összhangot alkotott.

Melegen pácolt hal volt számomra az egyik legizgalmasabb fogás.

El is határoztam, hogy ez lesz a karácsonyi menü egyik alkotó eleme. Ráadásul ezt előző nap is elkészíthetjük, még jót is tesz az ízeknek, ha egy éjszakát érhetnek a hűtőben. Szinte pillanatok alatt elkészül.

Magas falú edénybe vizet, bort, citromot, ecetet, sok apró finomságot és olíva olajban kioldott paprikát (paprikaolajat) teszünk. Ez utóbbi egy újabb egyszerű, de annál attraktívabb konyhai mutatvány.

Zsolt fűszerpaprikát tett egy kis csészébe, amit vízzel alaposan elkevert. A tetejére olívaolajat öntött, majd a micro-ban lassan melegítette. Nagyon figyelni kell, nehogy túlhevítsük, mert akkor a paprika megkeseredik. Pár perc lassú melegítés után a csésze tetején csodálatosan csillogó piros paprikaolaj úszkált, amit belekanalaztunk a páclébe.

A páclét a többi hozzávalóval összefőztük, majd levettük a gázt, a cél az, hogy éppen csak gyöngyözzön a lé. Ebbe tettük a haldarabokat (bármilyen hal lehet, én a magam részéről a szálkanélküliekre szavazok), kb. 2 percig abáltuk és a tűzről levéve, a lében hagytuk kihűlni.

A Mediterrán zöldség polentával következett volna, azonban Zsolt látta, hogy állandó veszélynek van kitéve az ujjunk bevezetésként gyors késtechnika tanfolyamot rögtönzött. Szegény, állandóan aggódott, hogy levágjuk az első ujjpercünket.  Tényleg ennyire ügyetlennek tűnök?

Mikor úgy éreztük, jól fogjuk a kést, következett a zöldség (esetünkben a cukkini) feldarabolása. Zsolt erre is három különböző technikát mutatott. Én még javában gyakoroltam, amikor rádöbbentem, ismét lemaradtam a lehetőségről, hogy a kukoricával megbarátkozzam. Nagyon vártam a polenta készítését, mert bevallom, nem vagyunk jó viszonyban a kukoricával. Arra gondoltam, hogy talán most megláthatom benne a kellemet, a bájt . Sajnos most sem a szebbik arcát mutatta, mert a polenta (nevezzük csak nevén: puliszka) nem akart a formába bemenni, majd onnan kijönni, ragadt és nyúlt és akkor én már haragudtam is rá.

A Hagymás lencsével töltött sonkát nem csak szilveszter környékére ajánlom, hiszen egyszerűsége és íz harmóniája bármikor megállja a helyét. Gyakorlatilag a főtt lencsét besűrítettük feta sajttal, fűszereztük, és sonkába tekertük. Kis tésztakorongokat készítettünk alá. Talán ha ez elmarad, se hiányzott volna, hiszen a lencse a sonkában olyan tökéletes összhangot alkotott, hogy nem maradt hiányérzet utána.

Az egyik legizgalmasabb fogás a taco krém készítése volt. Kaliforniai paprikát sütőben sütöttük meg. És igen! Lejött a héja! Nem kellett jeges vízbe mártogatni és különböző kunsztokat csinálni vele, hanem magától, egyszerűen le tudtuk húzni a héját. Ez is előre elkészíthető étel, de nem hiszem, hogy megvárja a vendégeket, mert annyira, de annyira kínálja magát, hogy állandóan kóstolgatni kellett. Egy idő után azt vettük észre, hogy a kóstolgatáshoz használt kiskanalak nagyon gyorsan elfogynak. Ezért a leleményesebb séfpalánták már le se tették kanalaikat, csak óvatosan a következő tál felé vették útjukat .

Három édességet készítettünk, amelyeket szintén muszáj volt folyamatos kóstolással ellenőrizni. Szemmel láthatóan az alapanyagokból is több fogyott, a csoki lencsét (amit megolvasztottunk) pótolni is kellett. Én a tál széléről a rászáradt csoki maradékát mentettem meg kis csapatunknak. A legnagyobb sikere a vajas tésztában sült csoki birspürével című költeménynek volt. Egyszerűen tökéletes! Még most is érzem a számban azt a tökéletes íz hatást.

A többi édesség nem tartalmazott csokoládét, ezért ahogy a nagyfiam mondaná: „az nem is édesség, amiben nincs csoki” alapon nem is említem ezeket. (Elnézést az elfogultságért!)

Zsolt azt ígérte, hogy ha meglátjuk a kezében a kagylókat, vége az „erőltetett menetnek”.

A Toscan fekete kagyló nagyszerűsége az elkészítésének egyszerűségében rejlett. Valójában egy kellemesen ízesített főzőlét kell hozzá készíteni és kb. 3 perc alatt kész a világ legfinomabb csemegéje (persze ha szeretjük a tengeri kütyüket).

Mikor valóban elérkezett a kagylók ideje, már nagyon fáztunk a teraszon. Az fel sem tűnt számomra, hogy ránk sötétedett, de a hideg egyre jobban kúszott felfelé a végtagjaimban. Valószínűleg mások is így érezhettek, mert előkerült az itallap és a legtöbben pálinkával melengették magukat. Nem is tudom, melyiket ajánljam, a szilvát, vagy a mézes bodzát, netán kajszibarackot?

Döntsétek el Ti, gyertek és kóstoljátok végig mind a páleszeket, mind a fenti menüsort is!

Egy vallomással tartozom a végére: kedden voltam először éhes. 

Az írásért köszönet Strausz Györgyinek.