Miniszabi az Isztrián!

Barátaink jelentős része már túl van a tengerparti nyaraláson, így sokuk beszámolója után, bevallom őszintén irigykedni kezdtem rájuk. Ezt K. is észrevette, (látva napok óta lefelé görbülő számat) és egy visszautasíthatatlan ötlettel lepett meg múlt csütörtökön. Tervei szerint beültünk a kocsiba péntek este 6 körül, 8-kor már Balatonmáriafürdőn voltunk Dóriéknál, akik szállással és vacsorával kedveskedtek. Megmártóztunk a Balatonban, néhány percre belekóstoltunk az éjszakai életbe, ledőltünk, és másnap fél 6-kor elindultunk Opatija felé. Mivel szombaton van a turnusváltás, egy kicsit sorban álltunk az autópályán a fizető kapuknál, de a másodiknál már kicseleztük a készpénzzel fizetőket, és mi a bankkártyás kapukat választottuk (mindenkinek ajánlom, sok időt lehet vele megspórolni). 3 fontos dolgot szerettünk volna mindenképpen véghezvinni vasárnap estig: megmártózni a tengerben, tintahalat enni roston mángolddal, és kéz a kézben sétálni a tengerparton. Semmi sem tántoríthatott el bennünket, csak akkor ijedtünk meg, amikor a hegyekben zuhogni kezdett az eső. Kérdezgettük is egymást, hogy a szombatra jósolt lehűlés honnan jöhet Magyarország felé? A nagy izgalomban egyikünk sem nézte meg a Neten, és mindkettőnk biztos volt benne, ha nyaralni megy az ember a tengerhez, tuti, hogy jó idő lesz. Tévedtünk. Rijekában is zuhogott még, Opatijában már csak szemerkélt, és mire Moscenicka Dragába értünk, már néha kisütött a nap. Úgy döntöttünk, hogy ebédelni rossz időben is lehet, és ha már eszünk, ahhoz innunk is kell valamit, ezért biztos, hogy nem indulunk haza, ha újra elered is az eső. Pikk-pakk kerítettünk egy aranyos kis apartmant a hegy oldalában, gyönyörű kilátással. A háziak megmutatták, hova menjünk enni, ha finomat szeretnénk, így is tettünk. Egy kellemes damasztszalvétás étteremben kedvenceinket rendeltük, minden fogás remek volt. Első kívánságunk teljesült! És rögtön a második is, amikor jóllakva lesétáltunk a tengerhez és andalogtunk a parton… Másnapra gyönyörű napsütéses idő lett, így fürödni is tudtunk, tehát a program teljesítve. Délután egy kis defektes kerékcserével bíbelődés után, elindultunk hazafelé, és még az M7-en lévő dugó sem tudott kizökkenteni jókedvünkből.