K. nagybátyja Józsi is szenvedélyes gyűjtő, ő az első generációs borászok aláírásaira vadászik, mióta ajándékba megkapta a Boremberek című könyvet. Már évek óta, május végén kiszemelnek Ilivel egy-egy borvidéket és az ott termelő borászokkal randevút egyeztetnek, meglátogatják őket és begyűjtik az aláírásokat. Idén Tokajon volt a sor, és minket választottak társul, hogy elkísérjük őket a kóstolásokra. Óriási élmény volt! Az első napon Árvay Jánosnál kezdtünk, aki fantasztikus alázattal beszélt a borról és annak készítéséről. Fent a Padihegyen látott vendégül minket, miközben a szőlőről mesélt, kóstolgattunk nagyon finom száraz borokat és természetesen aszút is. Káprázatos az a természet közeli élmény, amikor a hegy tetején egy óriási kőtömböt körülülve hallgathatod a pincészet, a borok és a család történetét.
Következő állomásunk Szepsy István (a kedvencem) mádi pincéje volt, ahol szintén felejthetetlen élményben volt részünk. Megkóstoltuk rengeteg izgalmas bort, nagyon érdekes storykat hallhatunk a kezdetekről és a jelenről is, megtudtuk, például, hogy milyen borokat bontanak fel egy családi vacsorához. Nekem a legjobban a Nyúlászó dűlőről szóló történet tetszett.
Egy francia borászhölgy, Berecz Stephanie következett, aki egy kis családi birtokon gazdálkodik szabadidejében a férjével Tarcalon, és igazán finom borokat készítenek. Végül a Hétszőlő Rt.-nél fejeztük be az első napot.
Vasárnap Bárdos Saroltáéknál kóstolgattunk, ahol gyönyörű a pince, mellette egy parasztházat újítottak fel, ahol a borkóstolás folyik, (nagyon tetszett). A sort (feltéve az i-re a pontot), az Oremus Pincészetnél fejeztük be Tolcsván. Bacsó András is nagy szeretettel látott vendégül, megnézhettük a szőlő útját a beérkezéstől a feldolgozáson át egészen a pincéig. Ez a nagyon régi pincerendszer csodálatos, érdemes ellátogatni és megnézni, mert az 1800-as évek végén palackozott borokat is fel lehet fedezni, amik túlélték a háború fosztogatásait.
Egyszóval, mindenkinek ajánlom Tokaj megismerését személyesen is, azoknak kiváltképp, akik eddig nem kedvelték az édes borokat, mint Ili és én, akik mostantól igazi rajongókká váltunk, köszönet érte a fantasztikus borászoknak!
Egy francia borászhölgy, Berecz Stephanie következett, aki egy kis családi birtokon gazdálkodik szabadidejében a férjével Tarcalon, és igazán finom borokat készítenek. Végül a Hétszőlő Rt.-nél fejeztük be az első napot.
Vasárnap Bárdos Saroltáéknál kóstolgattunk, ahol gyönyörű a pince, mellette egy parasztházat újítottak fel, ahol a borkóstolás folyik, (nagyon tetszett). A sort (feltéve az i-re a pontot), az Oremus Pincészetnél fejeztük be Tolcsván. Bacsó András is nagy szeretettel látott vendégül, megnézhettük a szőlő útját a beérkezéstől a feldolgozáson át egészen a pincéig. Ez a nagyon régi pincerendszer csodálatos, érdemes ellátogatni és megnézni, mert az 1800-as évek végén palackozott borokat is fel lehet fedezni, amik túlélték a háború fosztogatásait.
Egyszóval, mindenkinek ajánlom Tokaj megismerését személyesen is, azoknak kiváltképp, akik eddig nem kedvelték az édes borokat, mint Ili és én, akik mostantól igazi rajongókká váltunk, köszönet érte a fantasztikus borászoknak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése