2009. május 25., hétfő

FINOmÁNIA : Nulladik nap

Kis csapatunk közös életének talán legfelemelőbb napja volt a múlt péntek. Május 22-én volt ugyanis a FINOmÁNIA élményfőző sorozat főpróbája. Annyira jól sikerült azonban, hogy így utólag inkább „premier előtti” előadásnak nevezném. 10 nappal korábban még a vendégek miatt izgultunk: vajon szabaddá tudják-e tenni magukat? 5 nappal korábban a hímzett kötényekért remegtünk: vajon elkészülnek-e időben? 3 nappal az esemény előtt a meteorológai jelentéseken csüngtünk, 2 nappal korábban pedig aggódva nézegettük az eperföldeket: vajon beérik-e péntekre a híres tahitótfalusi eper?
Egészen pontosan március 11-én fogant meg bennünk a gondolat, hogy életre kellene kelteni egy újfajta interaktív főzőkurzust a Szentendrei-szigeten. A megálmodott programban a résztvevők gyönyörű környezetben kedvenc konyhafőnökünktől leshetnek el fortélyokat, és olyan különleges élményekben lehet részük, mint a gyümölcsszüret, betekintés a kézműves kecskesajt készítésbe vagy egy fűszernövény termesztő mini tanfolyam. Szemünk előtt lebegett a csodálatos vízió, és lázasan fogtunk neki a szervezésnek.
Az ezt követő 73 nap töretlenül munkával telt el. Interjúk és baráti beszélgetések a gasztro szféra több képviselőjével, ételsorok összehasonlítása és kiválasztása (enyhe viták kíséretében J), konyhabútor tervezése és megépítése, a „gasztromániában” osztozó szakemberek bevonása, honlap szerkesztése és a FINOmÁNIA blog elindítása. Nem szeretnénk senkit sem fárasztani a háttérmunka részletezésével. Úgyis a végeredmény a fontos, ami múlt pénteken történt velünk az egyedülálló élmény volt: gyönyörű nyári napsütés, óriásira nőtt, mosolygós eprek frissen szedve, isteni spárgakrémes bruschetta, roséra sült kacsamell és mennyei fehér csokoládéhab, hangulatos közös ebéd a kertben, Kosztolányi Pista bácsi kertészeti előadása és béke, béke, béke.
És, ami számunkra a legfontosabb: 13 kedves és lelkes vendég, akinek ezúttal is köszönjük, hogy megtiszteltek részvételükkel, és hasznos tanácsokkal láttak el, hogy hogyan lehetne csiszolni a kis „gyémántunkon”. Tehát szeretnénk óriás köszönetet mondani Mirelle-nek, Fűszeres Eszternek, P. Csillának, K. Zsuzsinak, Ircsinek és B. Eszternek, Zebunak (aki le nem tette volna a kamerát egy percre sem!).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése