Olvasmányélmény a „Gasztronauta” c. köny alapján
Ha valaki azt gondolná, hogy a főzés alapja a harmónia, az érzékiség és a finom részletek összehangolása, egyben a táplálkozás és az örömszerzés, akkor Stefan Gates könyve erre alaposan rácáfol. Gates polgárpukkasztó megközelítése minden kétséget kizáróan megdöbbentő és felkavaró. Ha valaki nem vevő a Monty Python – féle angol humorra, és nem szeret durva ételkombinációkat és eszement ötleteket elképzelni, akkor inkább le se vegye a polcról a Gasztronauta c. opust (2008. Alexandra).
Gates, aki vérbeli angol celeb, valószínűleg self-made man, ennek megfelelően igyekszik fenntartani az érdeklődést önmaga „zsenialitása” és a gasztronómia „bevállalósabb” oldala iránt.
Merészsége néha pofátlanságba csap át, amikor elkészíthetetlen, agyament receptekkel traktálja a türelmes olvasót. Ezek között szerepel a gödörben sült malac, a rinocéroszleves, az aranyfüstbe göngyölt sült kolbász, vagy a teljességgel elkészíthetetlen, de annál drágább és felesleges házi margarin. Gates minden esetre jól mulat saját pimaszságán, és néha vele mulatunk mi is.
Amikor úgy érezzük, hogy „na, ne, ez az ember tényleg beteg!”, akkor bátran lapozzunk tovább, mert a perverzió határát súroló részek után Stefan barátunk mindig visszatalál a mederbe, ahol érdekes tudásmorzsákkal gazdagít bennünket. Ilyenek például a keretbe foglalt kicsi közbevetések, amelyek a gasztronómia fontos határköveit jelölik – pl. az ókori orgiák leáldozásáról, az afrodiziákumok természetéről, a szarvasgombák különlegességéről, és még ezernyi hasznos témáról, amelyek elengedhetetlenek egy gasztro őrült tárházából.
A könyvet csak erős idegzetűeknek, kifejezetten húsevőknek és 18 éven felülieknek ajánlom, természetesen: éhgyomorra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése