Teljesítménytúra

Újabb túrán, vagy inkább erős menetelésen vagyunk túl, de kivételesen nem a kék jelzésen, hanem Hévízgyörk környékén egy teljesítmény túrán „sétáltunk” 22 km-t. Hogy mitől teljesítmény? A megfejtés: adott idő alatt kell legyalogolni különböző távokat, és ha sikerül a szintidő alatt teljesíteni, akkor gyönyörű kitűzőt, emléklapot kapnak a résztvevők. Az sem elhanyagolható, hogy K. gyűjtőszenvedélye itt is kiteljesedhet, hiszen több helyen vannak ellenőrző pontok, ahol az elején kapott menetlevelet le kell pecsételtetni és ezzel bizonyítani, hogy megtettük a megfelelő távot. Az ellenőrzőpontoknál pedig csokit- sütit-kekszet kap az ember lánya-fia, ami igazán jól esik az erőltetett menetben. Azért szerettük meg ezt a túrázási formát, mert Budapest környékén hétvégenként rengeteg ilyet szerveznek, így nem kell messzire utazni ahhoz, hogy megmozgassuk izmainkat, kint legyünk a friss levegőn, pecsétjeink is legyenek, és együtt töltsük a napot. Egyetlen nehézség a részvételnél, hogy jó korán kell kelni, mert nevezni általában 9.00-ig lehet és utána már nem lehet elindulni a túrán. Hévízgyörk nincs messze a fővárostól, (kb. 35 km) az M3-as autópálya mellett, de olyan igazi falusias hangulatú település, ahol az öreg nénik még népviseletben bringáznak az úton. Az ember kísértést érez, hogy feladja a pesti létet és kiköltözzön ide, a Galga völgyébe, az egyetlen visszatartó erő a munkába járás nehézsége. Ami reggelente és esténként az M3-as bevezetőjénél zajlik, azt nem lenne jó nap, mint nap átélni.

A túra eleje nem volt túl izgalmas, de nagyon jól elcsevegtünk Ákossal, a nővérem nagyfiával, akitől izgalmas részleteket tudhatunk meg a 18 évesek mindennapjairól. Vándorlásunk során jártunk homokos sztyeppén, kellemes erdős részen, búzamező mellett. A legszebb a Bika-tó környékén volt a természet, itt állítólag több család is „tanyát vert”, kiköltöztek a nagyvárosból állattenyésztéssel foglalkoznak és maguk termelik meg az elfogyasztandó élelem nagy részét is. Az út végén visszaértünk Hévízgyörkre és megkaptuk a kitűzőket, bónuszban pedig egy menzaebédet. Igazán különleges élmény volt, legalább 19 éve voltam menzás utoljára, még a gimiben. A konyhás nénik paprikás krumplival, csemegeuborkával, friss kenyérrel és mákos, meggyes, illetve káposztás rétessel készültek. Nem volt Michelin-csillagos, de nekünk nagyon jól esett.