Az új évad első hétvégéjén a csípős hideg télbe burkolódzott a Szentendrei-sziget, s mi ebben a napsütéses, de éles időben a meleg télikertben főztünk s élveztük a hatalmas üvegtáblákon beáradó napfényt.Zsolt és a lelkes csapat a Zwack Izabella boraihoz megálmodott menün dolgozott. Készültek a rafinált és fűszerekkel, arányokkal finomra hangol fogások, hogy este, a jó hangulatú vacsora alatt a borokkal tökéletes párost alkossanak.
Az eredeti tervek szerint maga Izabella kalauzolt volna minket képzeletben a birtok lankáin és a belvárosi pincészetében, de végül Toronyi Zsuzsa borszakértő tolmácsolásában tudhattunk meg sok mindent a borokról.
Először egy 2009-es furmintot kóstoltunk, ehhez a délután folyamán a lelkes tanoncok egy nagy finom szárnyas terrine-t készítettek, ami balzsamecetes grapefruitos salátaágyon pihent. Majd egy évvel idősebb borra váltottunk, amihez egy borjúcsonttal készített esszenciát ettünk, gyömbéres borjúmájjal.
A tökéletes előétel és leves után következett a tanoncoktól legtöbb időt és ügyességet követelő fogás, a töltött malacborda, amihez kék sajttal rétegzett aranygaluskát is készítettek. Ehhez a fogáshoz az Izabella utca elnevezésű elegáns Pinot Noir-t ittunk. Végezetül egy nagyon szép történettel bíró borral zártuk a menüsort, a Mylittával, ami Izabella egyik híresen szép rokonának állít emléket, az egykor Adyt is elszédítő Mici néninek. Az édes ízekhez csodásan könnyű és rafinált desszertet készítettek a séftanoncaink. A grillázzsal pettyezett, chilis barackos chutneyval gazdagított krémes nagyon jól együtt élt a borral.
Vacsora után megkóstolhattuk a dobogó birtokról származó aszúszemekkel gazdagított, alpesi tejből készített, abbahagyhatatlan kéksajtot egy kis -szintén a birtokról származó- aszú társaságában.
Részemről a vacsoránál történő élénk beszélgetés elmaradt, lévén a délután folyamán a hangom tökéletesen elpártolt tőlem, így csak halk sóhajokban tudtam kifejezni, ha valami kedvemre való volt. Sóhajtoztam is éppen eleget, mert a borok és az ételek nagyon szép harmóniákat hoztak létre. Szerencsére a társaság feltalálta magát, oly annyira, hogy egy-egy bor bemutatásakor Zsuzsának néha utat kellett vágni a történetek sűrűjében, hogy mesélni tudjon a különböző borokról, az eljárásokról és Mici néni kalandos életéről.
Másnap Budai Krisztának köszönhetően a gombákkal kötöttünk ismeretséget. Kriszta gombákból diplomázott és egész egyszerűen gomba-fan. Már attól megjött a kedvem a gombákhoz, ahogy hallgattam és láttam a szemében, a gesztusain, azt az őszinte lelkesedést, amivel az ember oly ritkán találkozik és annyira meg tudja ragadni.
Végezetül - a napfényben úszó teraszon - készítettünk egy meggyes rétestortát, majd a társaság még az ebéd előtt sétált egyet, hogy helyet csináljon az ebédnek.
Mirelle
Először egy 2009-es furmintot kóstoltunk, ehhez a délután folyamán a lelkes tanoncok egy nagy finom szárnyas terrine-t készítettek, ami balzsamecetes grapefruitos salátaágyon pihent. Majd egy évvel idősebb borra váltottunk, amihez egy borjúcsonttal készített esszenciát ettünk, gyömbéres borjúmájjal.
A tökéletes előétel és leves után következett a tanoncoktól legtöbb időt és ügyességet követelő fogás, a töltött malacborda, amihez kék sajttal rétegzett aranygaluskát is készítettek. Ehhez a fogáshoz az Izabella utca elnevezésű elegáns Pinot Noir-t ittunk. Végezetül egy nagyon szép történettel bíró borral zártuk a menüsort, a Mylittával, ami Izabella egyik híresen szép rokonának állít emléket, az egykor Adyt is elszédítő Mici néninek. Az édes ízekhez csodásan könnyű és rafinált desszertet készítettek a séftanoncaink. A grillázzsal pettyezett, chilis barackos chutneyval gazdagított krémes nagyon jól együtt élt a borral.
Vacsora után megkóstolhattuk a dobogó birtokról származó aszúszemekkel gazdagított, alpesi tejből készített, abbahagyhatatlan kéksajtot egy kis -szintén a birtokról származó- aszú társaságában.
Részemről a vacsoránál történő élénk beszélgetés elmaradt, lévén a délután folyamán a hangom tökéletesen elpártolt tőlem, így csak halk sóhajokban tudtam kifejezni, ha valami kedvemre való volt. Sóhajtoztam is éppen eleget, mert a borok és az ételek nagyon szép harmóniákat hoztak létre. Szerencsére a társaság feltalálta magát, oly annyira, hogy egy-egy bor bemutatásakor Zsuzsának néha utat kellett vágni a történetek sűrűjében, hogy mesélni tudjon a különböző borokról, az eljárásokról és Mici néni kalandos életéről.
Másnap Budai Krisztának köszönhetően a gombákkal kötöttünk ismeretséget. Kriszta gombákból diplomázott és egész egyszerűen gomba-fan. Már attól megjött a kedvem a gombákhoz, ahogy hallgattam és láttam a szemében, a gesztusain, azt az őszinte lelkesedést, amivel az ember oly ritkán találkozik és annyira meg tudja ragadni.
Végezetül - a napfényben úszó teraszon - készítettünk egy meggyes rétestortát, majd a társaság még az ebéd előtt sétált egyet, hogy helyet csináljon az ebédnek.
Mirelle
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése